Svätopluk Mikyta: Zeitgeistlos I. 2016 – 2017, Ofset collage

ZEITGEISTLOS

14 / 09 - 03 / 11 2018

Knoll Gallery, Vienna

Művészek / Artists:
ALBERT ÁDÁM
FORM FUTURE: Kim Dotty Hachmann & Steffi Simmen
PAWEL KORBUS
SVÄTOPLUK MIKYTA
LADA NAKONECHNA
KAY WALKOWIAK
ZORKA WOLLNY

A "vörös" Bécs időszaka a 20. század baloldali ideológiáit és törekvéseit jól ismerők számára magától értetődő és máig jelen lévő alkotóeleme a város történelmének. Meggyőződésünk, ahogy ezt a jelenkori Bécs példája is igazolja, hogy e törekvések a mai társadalompolitikai szituációkban is relevánsak és hasznosíthatók.

Azonban a harmincas évek elejére visszatekintve a vörös Bécs utópisztikus törekvéseinek növekvő kudarcával szembesülhetünk. Bécs, a modellváros nagy árral, mégpedig (polgári) alapjainak megrendülésével fizetett a működő közigazgatás fenntartásáért, ami feloldhatatlan feszültségekhez vezetett. A “munkást” piedesztálra emelő ünnepek, felvonulások és olimpiák a problémákat eltakarni hivatott mechanizmusokká és építészeti díszletekké üresedtek, miközben a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. Az új társadalmi modellhez igazított embereszmény a retorika szintjén lavírozó törekvés maradt.

Az egyre növekvő elégedetlenség, a vidék és a városok között húzódó, mélyülő szakadék, az értékrendek, divergáló világképek, jövőkoncepciók közötti radikális különbség az ismert következményekhez vezettek. A korszakhoz kötődő baloldali eszmék nem tekinthetőek homogénnek, eltérőek az ideológiák által vezérelt célok, a felhasznált módszerek és az eredmények. Amikor ezekről a történelmi tényekről gondolkodunk, nem tekinthetünk el a mával való szembeötlő párhuzamoktól, hiszen ha csak a szűkebb geopolitikai kontextusra, Európára tekintünk, az eddig csak homályosan körvonalazódó krízis jelei egyre konkrétabb formát öltenek. Az értékrendek heterogenitása, a jövőről vallott elképzelések markáns eltérései országokon belül is kirajzolódó konfliktusok formájában testesülnek meg. A kontinenst egyre inkább demokráciák és (pszeudo) diktatúrák kettőssége és feszültségei határozzák meg, melyek döntéshelyzetekben egymást blokkoló folyamatokat eredményeznek. Az ebből fakadó bizonytalanság pedig az antidemokratikus, retrográd törekvéseknek kedvez.

A kiállítás az utópiák ígéretével és azok kijózanító örökségével foglalkozik, hiszen a jelen mindinkább disztópikus jövőképet sejtet. A művekbe „beolvasztott” elemek (történelmi adatok, dokumentumok, semlegesnek tűnő geometrikus formák és anyagok) fragmentumai komplex politikai ikonográfiává állnak össze. Ezek a társadalmi utópiák reflexiójaként hol a szocialista tömegmegmozdulások vizuális szótárának elemeiként jelennek meg, hol pedig napjaink geopolitikai térképét újraíró hegemonikus törekvések vizuális dokumentumai.

A munkák nem az adott történelmi korszak feldolgozására, hanem annak továbbolvasására törekszenek. Más kérdés, hogy a művészi reflexiók egy élhetőbb társadalom fennmaradását vizionálják-e?

The period of “Red” Vienna is a self-evident and still present component of the city's history for those familiar with the left-wing ideologies and aspirations of the 20th century. We are convinced – as the example of present day Vienna demonstrates – that these aspirations continue to be relevant and useful in today's sociopolitical situation as well.

Looking back at the early 1930s, however, we are confronted with the growing failure of Red Vienna’s utopian ambitions. Vienna, the model town, paid the great price of undermining its civil foundations in an effort to maintain a functioning public administration. Festivals, parades and Workers' Olympiads, which raised “workers” on a pedestal, became mechanisms and architectural “stage sets” that only served to hide the problems, while unemployment reached unprecedented levels. The ideal of the human being who is adjusted to the new social model remained a mere ambition, only existing at the rhetorical level.

Ever-increasing dissatisfaction and a deepening gap between rural areas and cities, along with some radical differences between value systems, diverging worldviews and concepts of the future, have led to the consequences known to us today. The left-wing ideas associated with the era cannot be considered homogeneous; there were considerable differences between the goals that were driven by ideologies, the methods that were employed and the subsequent results. When we think of these historical facts, we cannot set aside their obvious parallelism with the present; we have only to look at the narrower geopolitical context of Europe, where the formerly vague signs of the emerging crisis are now becoming increasingly concrete. These divergences in value systems and radical differences in ideas about the future are embodied in the form of conflicts emerging within countries. The continent is increasingly defined by the duality of – and tension between – democracies and (pseudo-)dictatorships, resulting in blocked decision-making situations. The resulting uncertainty benefits antidemocratic retrograde aspirations.

The exhibition explores these utopian promises and their sobering legacy, being that the present reveals an increasingly dystopian vision of the future. The fragments of elements (historical data, documents, neutral looking geometric forms and materials) “embedded” in the works are assembled into complex political iconography. As a reflection of social utopias, they appear either as elements of the visual vocabulary of socialist mass demonstrations, or as visual documents of hegemonic endeavors to rewrite the geopolitical map of the present.

The aim of the works is not to process the given historical period, but to read it further. It is another question whether artistic reflections are to envision the sustainability of a livable society.